Harry-féle fogócska

  
~Ella~

Amint hazaértem,(du. fél 4-kor) első dolgom az volt,hogy felfegyverkezve nasival,bezárkózzak a szobámba.Elhatároztam,hogy írok nekik egy dalt.Elsőre én se vettem komolyan magam,hiszen nem vagyok az a kitrató egyéniség - ez pedig kell egy dal megírásához.
   -Ella,hova mész? - kiabált utánam anya,mikor a lépcsőn mentem volna fölfelé.
   -Fel a szobámba! - néztem vissza ártatlanul.
   -Ma estére elhívtak egy vacsorára,szóval valószínűleg éjféig haza sem jövök! - mondta anya.
   -Ó,az jó! - dícsértem - És mi lesz az én vacsim?
   -Neked most csinálom a rántott sajtot.
Heves bólogatások közepette,chipses zacskóval a kezemben felszaladtam a lépcsőn.Szépen,gondosan becsuktam a szobám ajtaját,és leültem az ágyamra.
Készen álltam a szám megírására - csak az volt az egyetlen egy bibi,hogy fogalmam se volt,mit kell csinálni.
Ezért szépen fogtam egy üres lapot,és eldöntöttem,hogy először a szöveget írom meg.Kiskoromban sok verset írtam,így tudtam,hogy a rímekkel nem lesz gond.Viszont azt akarom,hogy a srácoknak is tetszen,és ne csak azért énekeljék (ha egyáltalán eléneklik),mert hogy Harry barátnője vagyok.Szóval még a témán is gondolkodnom kellett.
Végül úgy gondoltam,egy szöveget megpróbálok megírni,és ha nem tetszik - szemetes.
****
Egy óra múlva tökre elégedett voltam magammal - ezt sikerült lefirkálnom:

Liam

Baby, I, I wanna know
What you think When you're alone.
Is it me? Yeah.
Are you thinking of me? Yeah, oh.
We've been friends Now for a while.
Wanna know that when you smile.
Is it me? Yeah.
Are you thinking of me? Yeah. Oh, oh.
Harry
Girl, what would you do?
Would you wanna stay
If I were to say?..
All
I wanna be last, yeah,
Baby, let me be your,
Let me be your last first kiss,
I wanna be first, yeah,
Wanna be the first to take it all the way like this,
And if you
Only knew.
I wanna be last, yeah,
Baby, let me be your last,
Your last first kiss.

Írtam volna tovább is,de egyszer csak kopogtak.Gyorsan elsüllyesztettem a lapot az ágyam alá,majd odasétáltam,és kinyitottam az ajtót.Kissé meglepődtem.
   -Harry,te mit keresel itt?
Vigyorogva belépett,majd felém fordult.
   -Én is örülök neked,virágszál! Egyébként anyukád hívott,hogy jöjjek át,mert elment.
   -Ne haragudj,nem úgy értettem... - sütöttem le a szemem.(Köszi,anya,totál beégettél a pasim előtt! - minek kell nekem bébicsősz?????)
   -Tudom,hogy hogyan értetted! - nevetett,majd beljebb jött. - Sokat változott a szobád,amióta én itt jártam! - állapította meg,miközben poszterről-poszterre vándoroltatta tekintetét.
   -Kevesebb ló,több maki-majom. - vigyorogtam (az utóbbit az 1D-re értettem).
Harry egy darabig állt csöndben,majd lassan,nagyon lassan megfordult,így már szemben állt velem.Ugyanilyen lassúsággal mosolyodott el.Itt már tudtam,hogy "bosszút forral" ellenem.Óvatosan elkezdtem hátrálni,ő meg ugyanilyen sebességgel követett - tisztára mint a filmekben.Ugyan háttal mentem,viszont nagyjából be tudtam lőni,hogy hol a szobám ajtaja.Megtapogattam a kilincset,és egy tized másodperccel később kirontottam a szobámból.Harry szorosan a nyomomban.Végig rohantam a bal oldalra eső folyosón,viszont tudtam,hogy az zsákutca - ezért bemenekültem anyám hálójába.Gyorsan az ágy túlsó végéhez szaladtam,így amikor Harry megjelent,egy ágy volt (szerencsére)közöttünk.
   -Látom,jártas vagy már a fogócskában... - mosolygott rám.
   -Nos,tudod abban mindenki az...csakhogy én nem játszottam ötödikes korom ót. - adtam a magyarázatot.
   -És ismered a Harry-féle fogócskát? - vonta fel a szemöldökét.
   -Ööö...nem.... - néztem zavartan.Fogalmam se volt,milyen a Harry-féle fogócska.Hát,pár másodperccel később nagyon is megtudtam!
Harry ráugrott az ágyra,és mielőtt felfoghattam volna mi is történik,már csak karnyújtásnyira voltam tőle.Viszont az utolsó pillantban félreugrottam,és kirohantam a szobából. (igen,17 ill. 19 évesek vagyunk :D)
Letrappoltam a lépcsőn,még mindig Harryvel a nyomomban.Eldöntöttem,hogy kifáradtam,így beleugrottam a kanapéba,és összekuporodtam.
Harry mikor meglátta,hogy feladtam,elégedett mosollyal az arcán lefékezett.
   -Na mi van,kifáradtunk? - dőlt le ő is lihegve mellém.
   -Ha jól látom,te is eléggé kifutkároztad magad... - néztem a majdnem kilógó nyelvére.
   -Én? Dehogyis! - legyintett.
   -Ahha,persze!Akkor nem itt lihegnél,hanem hoznál nekem egy kis kólát.. - próbáltam manipulálni.
   -Ügyes próbálkozás,meg kell hagyni.... - ismerte el nevetve,mivel majdnem felállt :D
   -Na,ne legyél má' ilyen gonosz! - néztem rá bociszemekkel.
   -A-a! - rázta meg a fejét.
   -Kapsz valamit cserébe! - ígértem,majd gyorsan hozzátettem - Te választhatsz!
Mindjárt sokkal jobban tetszett neki a dolog,szája vigyorra húzódott.
   -Azért bizonyos határokon belül! - szabtam meg,mire ő egy akkorát nyögött,hogy azt szerintem még az 1.emeleten is hallhattuk volna.
   -Hát így már ne várj semmit! - nyújotta ki rám kisgyerekesen a nyelvét.
   -Esküszöm,ilyen lusta egy embert! - álltam fel nehézkesen.
   -Bagoly mondja verébnek! - válaszolt Harry.
Vállat vontam,nem kívántam kommentelni.Hogy őszinte legyek,nem is tudtam volna.Igaza volt - de ezt ő is tudja,felesleges hozájárulni egója növeléséhez.
Kivettem a hűtőből magamnak egy üveg kólát.
   -Figyu,nem hozol nekem is,ha már ott vagy? - kérdezte Harry.
   -Nem! - vágtam rá.
   -Ne csináld már! Kééééérlek! - vágott kiskutya pofit.Imádom,tudja,hogy ez mindig beválik - de most az egyszer nem.Ha ő nem hoz nekem,akkor én se hozok neki,bármilyen cukin is néz.
   -Bunkó vagy! - mondta nevetve,mikor leültem mellé.Persze nem olyan hangnemben,hogy megsértődtem volna.
   -Azt azért tegyük hozzá,hogy jogosan! - néztem rá vigyorogva.
   -Az egy másik dolog... - zárta le Harry,mielőtt még nagyobb vereséget szenved.
Nagyokat,és lassan kortyoltam,csakhogy bosszantsam.Viszont kb. a negyedik korty már nem is esett jól. (az is most egy mellékes dolog,hogy a fél üveget csak Harry "kedvéért" ittam meg....).
A kis drága olyan durcás arccal méregetett engem,hogy majdnem belefulladtam az italba a röhögéstől.
Végül a tizedik,nem jól eső korty után rászántam magam a már régóta fogalmazódó kérdésem kimondására:
   -Kérsz,Harry? - nyújtottam oda,mire ő nagylelkűen elfogadta.