Röplabda

Köszönöm a komit Skynak,tényleg megleptél vele :D

~Ella~

Miután Harry felitta a piámat,beszélgettünk.Óvatos célzásokkal próbáltam kiszedni belőle,hogy van-e valami fejlemény a számmal kapcsolatban. 20 perc után kiderült,hogy az égvilágon semmi.Na,ekkor jöttem rá,hogy ez egy nagyon elpocsékolt 20 perc volt.
   -Harry,álmos vagyok,lefekszem,viszont te nyugodtan menj haza! - álltam fel a kanapéról.
   -Anyukád azt mondta,hogy várjam meg,míg hazaér,de menj csak nyugodtan! - mosolygott rám.
Köszike anyukám,most képzelheted,nagyon szeretlek emiatt!Mi a francnak bébicsősz????  Asszem,fogunk mi beszélgetni erről egy kicsikét,ha hazajössz....
   -Harry,tényleg nyugodtan menj haza,már késő van! - fordultam vissza.
   -Nem megyek,anyukád azt mon... - válaszolt volna,viszont egy már jól begyakorlott mozdulattal elhallgatattam.

   -Oké,akkor ülj itt,és und szét a fejed. - hagytam rá,majd a lépcső felé vettem az irányt.  

   - De nyugodtan be is kapcsolhatod a Tv-t,ott van a távirányító! - mutattam az asztalon heverő hosszúkás bigyóra,amire Harry keze,mint a villám lecsapódott.

Vigyorogva visszafordultam,és tovább mentem a fürdő felé.

****

Nem tagadom,amikor visszaértem érdekes látvány fogadott.Harry a kanapén összekuporodva aludt,a Tv pedig ment.Úgy határoztam,megijesztem...tudom,hogy csúnya dolog,de legalább most viszakapja a fogócskában használt aljas trükkjét.
Halkan elé léptem,majd egy hirtelen mozdulattal megfogtam a vállát.Szerencsétlent annyira váratlanul érte,hogy rögtön felugrott.

   -Aúúúúúúúúúúúí! - visítottam fel,mivel a drága sípcsonton rúgott.

Miután Harry visszanyerte tudat állapotát,rám nézett.
   -Ezt meg miért csináltad? - kérdezte vigyorogva.Látszólag nagyon jól szórakozott azon,hogy egy lábon állva ugrálok.

   -Nem tök mindegy? - visítottam még mindig - Úgy is megkaptam érte a büntetésem!

   -Nagyon fáj? - kérdezte részvéttel hangjában.

   -Egy csöppet! - válaszoltam fájdalommal hangomban.

   -Milyen kár,hogy nem érdekel! - röhögött saját,ízléstelen viccén.

   -Kösz,én is szeretlek! - grimaszoltam,majd felfelé indultam.

   -Most hova mész? - kiabált utánam.

   -Bármilyen meglepő,aludni! - feleltem,majd folytattam az egylábon való ugrálást.

Körülbelül tarthattam a nyolcadik lépcsőfoknál,mikor két kéz lágyan a derekam köré fonódott.Megálltam.
   -Segítsek? - kérdezte.
   -Köszi,nem kell! - utasítottam el. (habár meg kell hagyni,nagyon jól esett,hogy felajánlotta)
Harry nem hallva válaszom,kezemet nyaka köré fonta,és felemelt.Így mentünk el a szobámig.
   -Oké,kösz Harry,letehetsz! - mondtam.
   -Kérésed számomra parancs! - amint,hogy kimondta,közelebb hajolt az ágyhoz,és ledobott.

   -Azt mondtam letehetsz,nem azt,hogy ledobhatsz! - kötekedtem kezemre támaszkodva.

   -Hé,ha nem segítek,még mindig csak a tizedik lépcsőfoknál járnál! - fonta mellén keresztbe karját.
   -Oké,oké,oké! Neked van igazad! - ismertem el,csakhogy hagyjon aludni.
   -Ezt mindig szeretem hallani! - vigyorodott el.
Nem válaszoltam semmit; magamra húztam a takarót,és befordultam.
   -Még egy jóéjt-puszit se kapok? - húzta az időt Harry.
   -Gyere ide! - fordultam felé,és kitártam két kezemet.
Hozzám sétált,lehajolt,és adott egy apró csókot.
   -Jó éjt,Hazza! - suttogtam,hajába túrva.
****
Reggel kis híján lefordultam az ágyamról a meglepődöttségtől - Harry ott feküdt a földön.
Halkan felkeltem,és elkezdtem az ajtó felé lépkedni - viszont a második lépésnél felsikítottam a fájdalomtól.Elfelejtettem,hogy fáj a lábam,és ráléptem,ebből kifolyólag kis híján elvágódtam.
   -Mi a baj? - fordult hátára Harry,és álmosan dörzsölte szemét.
   -Semmi. - vágtam rá - Te hogyhogy itt vagy?
   -Anyukád kb. hajnali háromkor jött haza,tehát felajánlotta,hogy maradhatok! - adott magyarázatot.
   -Ahha... - mást nem igazán tudtam hozzászólni. - Akkor biztos még alszik.
Harry vállat vont,és visszafeküdt a földre.
   -Ha gondolod,elfoglalhatod az ágyam! - ajánlottam,mire Harry bombát ugrott ágyamba.
Bicegve elindultam a lépcsőn,és egyenesen a konyha felé vettem az irányt.Csináltam magamnak egy kakaót,és kivettem a hűtőből a tegnapi palacsinta maradékot.
Miután megettem,felmentem a lépcsőn,mivel készülődnöm kellett - röpi edzésem lesz.
Odasétáltam a szekrényemhez,és kivettem belőle a kék-sárga mezemet.

   -Hova mész? - kérdezte Harry csodálozva hátam mögül.

   -Röpi edzésre! - válaszoltam,majd bementem a fürdőszobába.

****

   -Szia,Ella! - üdvözölt Sel a teremben.

   -Heló! - mosolyogtam - Ennyien vagyunk? - kérdeztem csodálkozva;összesen hatan voltunk.

   -Öö...hát egyelőre úgy tűnik. - nézett körbe Sel is.

   -Az úgy vicces lesz! - húztam fel a szemöldököm.Egyáltalán nem volt vicces - 2 hét,és bajnokság.

Selena megrántotta  a vállát,majd leült a padra.Mellé ültem,majd elkezdtünk beszélgetni.Mindenről szó esett Harrytől kezdve a legújabb mozi-műsorig.Egyszóval elvoltunk.

   -Jól van lányok,kezdjük az edzést! - viharzott be köszönés nélkül Mandy.Megfújta sípját,mire mindenki elhelyezkedett.

   -Mandy -sétáltam oda hozzá bicegve - Tegnap elestem,és eléggé fáj a lábam....

   -Jó,akkor álj be csere játékosként! - mosolygott,mire megköszönve levágtam magam a padra.

Újra megfújta a sípját,és a lányok elkezdték a meccset.

Nem telt bele 15 percbe,Shellyt kiállította,mivel a röplabda szerencsétlent gyomorszájon találta,így hányingere lett - tehát jöttem én.

Beálltam középre,és imdkoztam,hogy túléljem a mai edzést.

Lilian nyitott,a labda egyenesen felém röpült.Ugrottam egy nagyot,hogy el tudjam érni - viszont ezt az ugrás pillanatában megbántam.

Ugyan átütöttem a labdát,földetéréskor elestem.Legszívesebben felsikítottam volna a fájdalomtól;ha eddig nem tört el a lábam,hát akkor most!

Szóval a világ legszerencsétlenebb embereként ott ültem a terem közepén,és fogtam a lábam.

   -Ella,jól vagy? - kocogott oda hozzám az edző,majd hamarosan mindenki.

   -Fáj a lábam... - válaszoltam összeszorított ajkakkal.

   -Gyere,bemegyünk az orvoshoz! - segített fel Mandy,majd elkezdett kifele tolni a teremből.

meg tudtam volna ölni magam! Normális vagyok?! Fájó lábbal eljövök az edzsésre,mikor 2 hét múlva bajnokság?

Elérkeztünk a rendelőbe.Mandy bekopogott,az orvos néhány pec múlva kinyitotta.

   -Igen?

   -Jónapot,hoztam egy sérült röplabdázó lányt! - kezdte Mandy. - Röplabdázás közben rosszul ugrott,és most nem tud lábraállni.
   -Ó! Fáradjanak beljebb! - adott helyet az orvos - Ülj le,mindjárt megnézlek! - nézett rám mosolyogva.
Bár a suliorvos lenne ilyen kedves! De nem,mert neki az fizikai fájdalom...legalábbis ez az egyetlen ésszerű válasz.
Az orvos odajött hozzám,és megnézte a lábamat.Mikor megszorította felszisszentem.aztán szépen megröntgenezett.10 múlva elkészült a fénykép,és csalódottan sétált ki.
   -Sajnálom,de eltört.
Hát ez remek.....