~Ella~
Mikor felébredtem,elégedetten nyugtáztam,hogy nyár van,nem kell suliba mennem.Aztán meg rájöttem,hogy az újságomon fekszem.Kihalásztam magam alól a rongyosra gyűrt magazint,és rádobtam a ruhakupacomra.
-Ennek már úgy is mindegy... - mondtam magamnak.
Gondoltam ideje magamra kapnom valamit,így hát (egy kis szerencsétlenkedéssel megfűszerezve) a szekrényemhez sétáltam.
Nagy nehezen kiválasztottam egy kék ruhát,s hozzá egy drapp cipőt.
-Jó reggelt anya! - üdvözöltem konyhában robotoló anyukámat,miközben ezerrel trappoltam le a lépcsőn.
-Szia Ella! - köszönt vissza mosolyogva - Már ilyen korán?
-Milyen korán? Már 8 van! - néztem az órára.
-Tudom,de mindig csak 9-kor kelsz. - magyarázta.
Vállat vontam,és ledobtam magam az utamba kerülő legeslegelső bárszékre.Anya elém tette a a nutellát és a tányért,amin 5 palacsinta sorakozott.Elkezdtem szépen lassan elkészíteni a reggelimet.A végén öszecsomagoltam és betoltam a számba.
Kelett egy fél perc,amíg legyűröm a hatalmas falatot,ami éppen a számban volt.
-Mit is? - kérdeztem immáron üres szájjal.
-Azt,hogy miért keltél ilyen korán!
-Na és miért? - komolyan tudni szerettem volna,mert korán kelésemnek nem volt semmi megmagyarázható oka.Csak "kidobott az ágy".
-Azért,mert Harryék ma fogják felvenni az első számot az új cédéjükre! - magyarázta anya.
A kezem,ami éppen egy újabb palacsintát szállított szám felé,megállt a levegőben.
Bassza meg! Teljesen elfelejtettem...
-Nem is hittem volna,hogy megjegyzed! - próbáltam nyugodt hangnemben beszélni,ezzzel leplezve zavarodottságomat.
Anya csak felnevetett,aztán újra elmélyedt a főzésben.
Éppen legyűrtem a negyedik palacsintát,mikor csöngettek.Ugyan nem volt szándékomban felkelni,anya azzal a tekinettel nézett rám,hogy nem igazán mertem ellenkezni.Felálltam,és odabattyogtam az ajtóhoz.Kinyitottam,kénytelen voltam elmosolyodni a látványon.
-Hát te mit keresel itt? - léptem arrébb,hogy az illető beférjen.
-Inkább kit keresek! - javított ki Harry.
Belépett,és becsuktam az ajtót.
-Jónapot,Mrs.Todd! - köszöntötte anyut.Anya visszaköszönése után Harry felém fordult.
-Jó reggelt virágszálam! - fordult felém vigyorogva,és egy hatalmas jóreggelt-puszit kaptam tőle.
Egy ideig csak állt és nézett engem.Elég furán nézhettem rá,mert elröhögte magát.
-Na,indulhatunk? - kérdezte.
-Rögtön?Azt hittem délután lesz! - csodálkoztam.A délelőttömet másra szenteltem volna....
-A cédé nem készül el magától... - vont vállat.
-Jól van,akkor menjünk! - feleltem,majd táskámat vállamra téve követtem őt az ajtó felé.
****A stúdióban már majdnem mindenki ott volt,Louist és Elenaort kivéve.
-Sziasztok! - pattant fel,és sietett felénk Selena.
-Hali! - öleltem át legjobb barátnőmet. - rég nem láttalak!
-Ha neked a tegnapi nap távolinak tűnik,akkor úgy tűnik nagyon szeretsz! - szorított magához.
Sel Zayn barátnője volt.Kevesebb ideje vannak együtt,mint mi Harryvel,de úgy tűnik kapcsolatuk sínen van.
-Louis és Elenaor? - kérdeztem,miután körbenéztem de nem láttam meg őket.
-Késnek...elaludtak. - magyarázta Liam.
Bólintottam,majd leültem a fotelbe.Harry mellém huppant,miközben szorgosan pötyögött valamit telóján.
Pár perccel később Louis,majd rá egy tized másodperccel Elenaor lépett be a terembe.
-Sziasztok!- köszöntöttük őket kórusban.
-Heló! - huppant le hármunk mellé Elenaor. - Tényleg bocsi,későn feküdtem le...
A srácok gyorsan behúztak az üvegfal másik részébe,feltették a fülhallgatót,és már nyomták is a Live While We're Young-ot.
****
-Mi a baj,Harry? - kérdeztem aggódva.Egész úton olyan csöndes volt,ami csak arra utal,hogy vagy gondolkozik,vagy szomorú.
-Csak gondolkozom.... - vakarta meg nyakát.
-És megtudhatom,hogy min? - kérdeztem kíváncsian.
-Joe azt mondta,hogy kell minimum még egy szám,hogy kiadhassuk a cédét...viszont senki nem vállalkozik az írásra. - magyarázta.
Sóhajtottam egy nagyot - tudtam,mennyit jelentett Harrynek ez a cédé.
-És akkor nem is folytatjátok a többi felvevését? - csodálkoztam.
-De,közben megpróbálunk még egy számot befejezni.
Megszorítottam a kezét,és adtam neki egy puszit.
-Már csak egy puszit kapok? - kérdezte mosolyogva,más témára terelve a beszélgetést.
-Nem! - vágtam rá,és adtam neki egy hatalmasnál is hatalmasabb csókot.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése